Egyszerű, magától értetődő,
átlátszó mozdulatokra vágyom.
Érintésre, mely nem szoros,
de jól érzékelhető.
A határvonalon lévőre.
Túl a valóságon,
de visszább az álmon.
Amely nem fordít ki gyökerestől.
Félreérthetetlen és szükségszerű,
amiként a nap kél és nyugszik.
Óh jaj,
mindannyiunknak vannak
lehajtott fejű virágai
és kontúrjukat vesztett napjai,
de jó, nagyon jó,
egymás vállai fölött
hagyni messzire futni a tekintet.
Jó, amikor a távoli a közel
és jó, amikor közeli a távol
és jó, amikor az egész létező világ
beleegyszerűsödik egy mosolyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése