Ajándék minden nap. A homokban, vagy a kavicsok
között ott lapul az aznapi termés. Táskával, zacskóval
lépdel, siet, szedi, amit talál, ha fémdarab, annál jobb,
ha csak kagyló, meghúzódva a kövek közötti apró
tavakban, az is sokat ér. Szeptemberi pirkadat. A fény
balról érkezik, szemben a tenger. Az elhagyatott strandon
még működik a zuhany, egy hajléktalan mosakodik éppen:
pulóverét, nadrágját mossa, meg önmagát is. Nincs idő
a szárítkozásra. Frissen kimosott ruháját amúgy vizesen
kapkodja fel, mindeközben élénk karmozgásokat végez,
láthatóan szeretne túlesni a reggeli szertartáson.
A távolban felkelt a napkorong. Vörös, ereje nincs.
Ajándék minden nap. És ajándék a partra vetett termés,
amit az éjjel valami jókedvű isten küldhetett. Sok-sok
gyönyörű alma hever mindenfelé, végig a parton. Táskával,
zacskóval siet tehát, szedi a jonatánt, a starkingot, golden is
van jócskán, alig-alig kell válogatnia, hibátlan mind. Végig
a parton, a homokos, kavicsos, kagylószilánktól tarkított
tengerparton ott vannak az almák. Almaszemek. Hajladozik.
Siet a termés betakarításával, nehogy elvegyék tőle, ami az övé.
Liheg. Van egy titkos barlangja a part menti sziklába vájva,
oda hordja be a mindennapi tengeri termést. És a szertelen
isten csak gurítja egyre a partra a semmiből előbújt
almaszemeket! A láthatáron a napkorong. Hajnali csoda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése