Csak aki olyan fiatal,
hogy testétől meggyullad inge,
tetteinek is szárnya van,
és tüzes nyílként elrepülne,
Csak aki olyan tiszta már,
hogy a levegőn is átverődik,
húsz évén, táltos paripán
rugaszkodik tágas mezőkig,
Az érzi csak, micsoda súlyos
ragyogás forr a mellkasunkhoz,
milyen óriás szerelemmel
szül minket naponta ezerszer
szebbnek, merészebbnek a század:
hogy elfogadhasson fiának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése