súlytalanul kéken
szétszóródnak a szavak
az őszi estében
jó fáradt a határ
s talán mindennek vége
nincs aki hazavár
*
ámulva mint régen
elmerülnek a szavak
a riadt estében
dobozban a múlt nyár
de nincs mindennek vége
még úttalan út vár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése