Kereslek, mert fáj a csend.
Csak zúgott, s nem tudom mit üzent
a Szent László templom harangja
a hegyen át, a fáknak lombja
féltőn befogadta, s hagyta, hogy
titokká érjen ez a zúgás,
s mint felfakadó forrás, -rohanva
lelkem békéjét szerte zúzza,
fülem mellett egyre húzza:
keressél, hogy keresselek,
kereslek, hogy szeresselek,
mert az ember nem magányra,
nem fogcsikorgató hiányra,
de szeretetre ítéltetett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése