A csatornán eső dobol
nyugtató, halk aritmiát.
Fekszem. Az álom elsodor.
Forró, fehér fény járja át
az agyam, s mint az alkohol,
mind mélyebb mámorba bocsájt.
Öt érzékemben dolgozol,
s nincs erőm nem gondolni rád.
Jövőm formálod a jelenben,
élő törvény vagy életemben,
s így bennem lassan minden eldől:
Te mentesz meg a végtelentől,
de benned mégis megtalálom,
és feltámasztom a halálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése