Meglettem, keveset mit tudtam megtettem.
Életem csomókba rendeztem,
kisimítani nem hagyta a szálat
egy mindenkor felbukkanó bánat
csimpaszkodott a kutya, szorítva bokámat,
hogy lelassítsa önnön rohanásom
szilajon ne vágtassak át a világon
születéstől érlelődő, beért elmúláson,
e tengeri csomók voltak egy-egy állomásom.
Minden állomáson valakit elhagytam,
rózsakoszorúval fájón betakartam,
csak Isten hallgatta meg, hogy én mit akartam.
küszöbére ültem, s szóltam: elfáradtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése