Holnap meghalok,
és még mindig
nem fogom tudni, jókor
engedtem-e le a
sorompót, jókor emeltem-e
fel. Volt, ami átszáguldott
nyugodtan, pedig nem kellett
volna, és akadt, ami nem
siethetett, pedig nagyon
kellett volna. És ami
éppen jókor, az nem mindig
szerzett akkora örömöt. Vagy
talán csak az ember vár el túl
sokat? Én biztosan túl
sokat vártam el, de hát
nem lehettem vonat is, sorompó
is, bakter is. Fütty, az nagyon
lettem volna. Majd
legközelebb.
Méh
Lesz-e legközelebb? Nem
mondom, hogy ez a kérdés, csak
ez a kérdés. Nem is a hiúság, vagy
a mohóság, csak a vágy, hogy
valamit végre jól, végig
hibátlanul. Zümmögni, virágról
virágra szállni, mézet ereszteni, és
megszűnni. Olyan nagy
kívánság? Megbántottam
a lyányomat, és
még
élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése