mint minden nap
kérés nélkül de nem ellenemre
bár el sose mentél
csak rejtőzködsz és előbukkansz
olyan természetességgel
mint eső után a nap
a sors váratlan és talán
meg sem érdemelt ajándéka ez
feloldozó kegyelem
hamvas öröm látom évek rongálta
egykor szép arcodat vadvízként
megcsillanó szemedet
amelyen a mezők rajta felejtették
színüket lepkeként angyalok rajzanak körötted
a fényesség áthatolhatatlan ködében
mindig hozol valamit alászállsz
az idő vak tárnáiba elrejtett elfelejtett kincsekért
bocsáss meg én
élve felejtettelek élősködök rajtad
mint tapló a fán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése