megtalálni a bujkáló nap véletlen foltjait
ami magához szelídíti a húsba vetett
végzetében mindinkább háborgó maradék életet
én eztán már csak azt figyelem ahogyan reggelig
az éj hatalmas zenéje: csönd följebb emelkedik
míg a nyomában emberi zaj fakad fel alant
a négyemeletnyi szakadékból s eléri partomat
én eztán többé nem tervezek aggódni sem fogok
hogy hű kutyám a kürtő falán s a sárga csillagok
az ismerős esetleges kép egyben nem marad
ahogy alászálló napjainkkal pereg a vakolat
én eztán csak a virágoknak ha időt szentelek
másnak ami nem szemlélődés vagy ami nem gyerek
mert ez minden ami közel még: csönd gyerek virág
amiben valami több sejlik mint elhagyandó világ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése