Ághegyein és ablakaink
Üvegére nyomja az este
Hűs homlokát amint betekint.
Lecsendesülnek mind ezalatt;
Vének tűnődnek karosszékben,
Anyák némán, királynőképpen,
Kisfiúcskáknak a játék sem
Megy, cselédek a rokkát éppen
Leállítják. Leskel az éj be.
És leskelnek ki a háziak.
Németh István Péter fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése