táncos jókedved van.
Ájulásba zuhan a Nap,
fekszik a mézszínű avarban.
Füst fűszerezi utad.
Égig érő énekedben
előjönnek belőled napjaid.
Valahol messze egy vonat
kúszik, jössz és megtalálsz.
Az eső a Bakony kebleit
mossa, földig ér sötét
szoknyája. Az elsötétülő
ablakok mögött most
mondanak értünk imát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése