karmolnak az esti sugarak
itt ülök a fény ölében és nézem a tájat
ahogy magához öleli a virradat
a fény ölében ülök
és arcomhoz szorítom a holdat
körülöttem egy univerzum sürög
és lila fényébe mosdatja a tejutat
itt ülök egy csillag száján
és a tátongó sötétségből iszom
az estéknek vége
de a fénybe is elkísér a szomj
ha ölébe ejtem sárga tutajom
egy másik korong
tört fényű mécse a napcsillókon
fölragyog
vagy ahogy fák körül a lomb
bennem az isten szorul össze
mint elidegeníthetetlen
lelki magántulajdon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése