Nem tudom, pedig kevés és pontatlan is így.
Benyitottál, mint elhagyott barakk szuvas léckapuján.
Nem hittem előtted, hogy ez lennék, hogy ez.
Dadogok, mint ijedős angyalok, mint a hajnali visszhang.
Abban a nyavalyás raktárban kezdtél az első napon.
Amikor a világosságot teremtik egyébként, és látják, hogy jó.
Látlak a csavarozott polcok között, látom, ahogy állsz.
A nyolcadik kerület kátrányos gyomra emészt meg.
Mindent adni fel, és cserébe csak szerelem.
Hajlongtak a girhes muskátlik, akárha színészek.
Végigmondtad az életet, mint előzményt.
Az erkély kalitkájában elsuttogott évkoszorúk.
A cingár tuja petyhüdt ágtestét marta így a fagy.
Abból vagy, amiből nekem kellene lennem.
Mint magamat szeretném, de ez sem mindenestül igaz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése