láttam a napot, amint bársony köntösében fölszállt a mező virágai közül,
hallottam a részeg baritonistát a kakas torkában,
láttam a folyót ragyogni és nevetve tovább suhanni fehér habjai között,
hallottam a szelet, amint dudaszóval ereszkedett be a kürtőkbe,
láttam a kislányt kócosan és mezítelenül sétálni a függöny mögött,
hallottam az uccagyereket, amint magafeledten egy piros szekfűről énekelt,
láttam egy kart, mikor éppen üdvözölte a vidám érkezőt,
hallottam a füvek növését és a bogarak zümmögését,
láttam az öreg kertészt, amint rózsacsokrot nyújt át a szomszédasszonynak,
hallottam, hogy nem sokára parkírozzák a teret a házunk előtt,
láttam, amint a kőműves az épületállvány tetejébe kitűzi a májusfát
és hallottam, hogy a hátam mögött dicsérő szóval beszél rólam az anyám.
Mást nem láttam és nem hallottam,
de lehet, hogy éppen ez a nagy szegénység szépíti meg
fésülgetés nélkül odavetett soraimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése