Paul Verlaine: Kandalló s esti fény

Kandalló s esti fény, szűk s meghitt lámpakörben; 

felkönyökölni és álmodni, elbüvölten; 

egymásba mélyedő szemek szent mosolya; 

a könyv becsukva, és gőzölög a tea; 

érezni, boldogan, hogy az est elköszön már; 

a zsongó kábulat; és várni, tudni: jön már 

a mennyegzői árny s az édes-édes éj – 

annyi halogatás után a szenvedély 

óh hogy kergeti már lelkem e messzi vágyhoz: 

únja a heteket s minden napot megátkoz! 

Szabó Lőrinc fordítása