Te tálcán kínáltad bíborló kincseid.
Én szívemben tudtam: ez történelem.
Roppant sziklákról nézett rám a jövő,
és sarokba dőlve szunnyadt még a jelen.
Útjaid oly magasak, oly véget nem érők,
eltörpülök önmagam kicsinységét látva.
" Kérj valamit és megadom neked."
Így szóltál Uram. Bár ne szólnál hiába.
Eléd borulok, mint büszke cédrusok
hódoló hitükkel viharban hajolnak,
mert gyökerük sejtjein felsejlik a titok:
a jelen csöndjénél fontosabb a holnap.
Te tálcán kínáltad bíborló kincseid.
Én szívemben tudtam: ez történelem.
Hogy különbséget tegyek jó és rossz között
– bölcs szívet adjál, Uram, ha kérhetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése