Az a templom. És ott!, az az ünnep!
Ülök melletted, és arra gondolok,
mindig ezt akarom, ezt a csöndet,
ami bennem, ezt a nyugalmat, itt,
mindig csak ezt.
Ülök egy padban, misén, távoli táj.
Annyira kevés is elég, hogy tovább!
Picinke mosoly valahonnan, olyan,
mintha volna még simogatás: pörög
minden előre, előre.
Tanulni kell mindazt, ami akkor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése