fehér ruhában állnak a fák,
néma csend üli, őrzi a várost,
s kelti a múlás hangulatát.
Zúzmara csipkét fest fel az ágra,
jégtulipán az ablakokon,
tél-szerelemtől égi az álma
szürkeacélos hajnalokon.
Szunnyad a légi dunna, a felleg,
eldől a szél is, s mind, ami fáj,
lágy, puha fények villanya mellett
hallgat a csend, és hallgat a táj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése