én csöndes életemmel és szavaimmal.
Bár tudom: a fű halovány zöldje,
a jegenye kinyúlt dereka,
a lepke könnyed tánca, a tulipán égő vöröse
és a liliom holt fehére,
több dicséret neked, mert formájában tökéletes.
Kezed hibátlan alkotását dicséri a bogár is
vagy a zajtalanul tovacsúszó kígyó,
a felhő elsodort hóköpenye,
a szellő mozgása, a hegy hallgatása,
a gyereknevetés, a falra kúszott fény,
még a porba rótt lépés is, melyet
az omló anyag betemet,
tökéletesebben dicsér, tudom, mint merev szavaim.
Mégis, ne vesd el őket, inkább a tenyeredre vedd,
melengesd, mint fészek a hazatérő madarat,
mert egyre fejlődve, nőve, általad és benned
akar tökéletesebb lenni, Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése