2023. augusztus 6., vasárnap

Puszta Sándor: Augustinusi kör - Elmélkedések Istenről



Az Isten óriási kör 
Óriási érem 

Mindenhol csak közepe van 
szélét el nem érem 

S ha széléről indulok el 
Oly végtelen a sor 
Hogy se vége se eleje 
s Közepe sincs sehol 

Tudom nem állsz Te sok zagyva 
sorból 
Nincsen síkod és nincsen mértanod 
Nem vagy kevés és sem a sok 
a sokból 
Örök Arány és nincsen Alakod 

Lehetnél Te minden, ha akarnál, 
Azt is tudom, minden egyszerre 
vagy, 
Nem külön s nem egybe, szétzilálva, 
Egyszerre kicsi s egyszerre nagy 

Lehetnél kő fény vitorlavászon 
S szél lehetnél kék vitorlavásznon 
S magad hajó és szállnál fönt s alant 

Könyörület szétdúlt vak világon 
Hetedik petty csöpp katicaszárnyon 
S ki Ítéletet hoz s visz a Galamb… 

Olyan vagy mint… 
Milyen? 
Se olyan 
Se ilyen 

Olyan vagy mint… 
Semilyen se vagy
 Mondhatatlan kit 
Sért a hasonlat… 

Orkán zúg arcod körül 
Védőpajzs nem lárva 
Villámod lesújtna akárha 
Csak parányit lebbentenéd 
Rádismerek 
Te kinek Nevét 
S lényed leglényét 
Elrejti minden ami van 
Pedig jelen vagy mindenütt 
Láthatatlan 
Mint fában a mag mint fa a magban 
Érezlek tudlak száz alakban 
A szavak égő csipkebokraiban 
Kimondhatatlan! 

Te vagy a Kegy 
az Egy 
a képnélküli Kép 
bármennyit használjunk 
Elhasználhatatlan 
s körötted 
ezer korlát 
a zűrzavarba lép 
s bár határtalan 
nősz nősz csak egyre 
úgy közeledsz 
hogy a végső toronyból 
egyre följebb szorulunk 
a legvégső felé 
honnan a túl 
már lényeddel rokon 
s átvetjük magunk 
a korlátokon…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése