kell a kicsivilágnak határa,
a küszöb is,
átlépve megérezd,
valahogy másképp lehetsz itt akár védtelen is.
Csupán erre következtess a küszöbből,
ne hidd, hogy valaki otthonába lépsz,
hogy itt és most önfeledtebben rendelkezne bárki is
a dolgok felett, nem, nem, nem,
vázlatok csupán:
a gyertyafényes terített asztal, a lámpa fénykörében
sugárzó mandarinokkal teli ezüsttál,
a szelíden kopottas bársony székek, a zene,
a szép zene.... lehetőségek, ajánlatok.
Így képzelem a megérkezést a szenvtelenül
bonyolódó világból,
a bátorító, nem elbátortalanító küszöböt,
vágyküszöböt, szóküszöböt, érintésküszöböt,
az énküszöböt, amin átlépve mondhatom:
Rendelkezz velem!
A lélegzetelállító határátlépést,
ha megteszed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése