dobd ki közönyöd,
ami beette magát
házad legmélyére,
ami beette magát
a mellkas közepébe,
s lassan porózussá
tette emlékeidet.
Vágd ki magadból,
s adj helyet azoknak,
akik veled vannak,
adj helyet a tényeknek,
amelyek itt tartanak,
s lassan összehúzzák
átlyuggatott életed.
Engedd felszínre érni
régi fájdalmaidat,
és hagyd megtörni
gyűrt arcod, ereszd át
magadon a hangot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése