csak én tudom, milyen vagy,
mikor a lázunk fellobog
s a józanságunk elhagy;
engem nem látott senkisem
s téged sem láthatott még
olyannak, mint mikor kiver
a kéjtől a verejték;
ki is sejthetné azt, amit
eddig magunk se tudtunk,
vágyunk új vallomásait,
sok gyönyörűszép titkunk?
Újjászületünk, éjre nap:
te általam, én általad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése