2023. október 1., vasárnap

Lackfi János: Hol voltam, amíg nem voltam?

Hol voltam, amíg nem voltam? 
A te szereteted szólított elő a semmiből, 
parancsoltad, hogy legyek, és lettem, 
parancsoltad, hogy genetikai láncolatom 
keveredjen el a mindenség kábelrengetegében, 
és megtörtént, addig futott a kód a szerteágazó 
családfán, míg le nem pottyantam a létezés 
futószalagjáról. S mivel nagyanyám kizsarolta, 
hát megkereszteltek engem, s bár tudatlan 
voltam egészen a te útjaid felől, te számon 
tartottad a velem kötött szövetséget, 
az a kis szentelt víz, mely a fejemre fröccsent, 
úgy láncolt veled össze, mint mennyei vérség 
köteléke. Üzentél napfény izzította lombokban, 
sehonnan sem kellett volna tudnom, hogy ott vagy, 
hiszen senki sem okított engem hittanra, 
egyedül te kerested velem a kapcsolatot, 
aki a teremtés kezdetén mesterséges 
légzést adtál nekem, saját leheleteddel 
elevenítettél meg, aligha van ennél 
természetesebb légzés. Keringetted 
bennem a vért, és szívem kalapácsával 
csilingeltetted minden másodperc üllőjét, 
minden útkereszten értem feszült fel fiad, 
s én templomokat rajzoltam, bár alig értettem, 
ki lakik ott, és lejártam a fogadalmi kereszthez 
kamaszként, zuhogó esőben beszélgetni 
életemről, amit talált tárgynak hittem, 
azzal, aki értem adta az életét. 
Rám találtál, vagy inkább hagytad, 
hogy rád találjak, s ezzel egyben magamra is, 
mint mikor felnőtt bújócskázik a gyerekkel. 
Szép lassan hámozni kezdtél, mint a hagymát, 
egyenként szabadítasz meg függéseim 
és pótcselekvéseim rétegeitől, 
és egyre beljebb vonzol jelenlétedbe, 
a szeretet puha kötelékeivel 
megígérted, hogy keserűségeimet 
édességgé változtatod, hogy betegeimet 
meggyógyítod, hogy elvetett igéidet kizöldíted, 
szórjam csak nyugodtan, hogy szétszórt 
gyermekeimre gondot viselsz, hogy testvéreket 
pecázol nekem a FÖLD nevű halastóból, 
és hűséges voltál ígéreteidben, sokszorozod, 
gyarapítod áldásodat, járok benne, 
tetőtől talpig forró hóviharban, 
szájamba süvítenek az olvadó pelyhek, 
mint megtöretett tested édes foszlányai, 
alig jutok tőlük szóhoz, ha szólok is, 
csak téged szólhatlak immár, 
téged a mindenben s benned a mindenséget.             
                                               

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése