Én már csak abból élek ha adok
neked szívet virágot kacatot
csókot csapongást örömet
nem tudom mit csináljak nélküled?
Nem tudja mit csináljon kezem,
csak ha rád várok akkor létezem,
csak akkor lélegzem, ha csókolok
a csókjaidból levegőt szívok.
Őrjöng a tér és szétrobban a perc:
mit csinálsz? hol vagy? szeretsz? hogy szeretsz?
csalánként perzsel a torok,
megfulladok s te nem tudod.
Csak attól élek ha rád gondolok
szívemben látom lengő alakod
benned veled általad szeretem
halálomat – s maradék életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése