„Akkor feddeni kezdte azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodája
történt, mert nem tértek meg:”
(Mt 11:20)
Ne várd meg a szemrehányás, az ítélet napját! Sok dologban szerencsés voltál? Szabadultál már ki veszedelemből? Ne gondold, hogy véletlenül történt. Láttad már az Úr csodáját? Vagy nem érdekel? Vedd észre, hogy így nem mehet tovább. Jó látni és elfogadni a sok jót, és közben semmit nem teszek, akkor haszontalan vagyok, mint egy rossz gyerek, aki szüleitől minden jót elvár, elfogad, és mindent természetesnek vesz, azt gondolva, hogy rá semmi felelősség, semmi viszonzás nem tartozik. Kötelessége az apámnak, hogy eltartson, az anyámnak, hogy gondozzon. Igaz, van eszem, hogy tanuljak, kezem, hogy segítsek, de mit törjem magam. Csinálják csak ők! Az ilyen emberből mi lesz? Semmi. Maga alatt vágja a fát. Hát, aki meg nem tér? Elkárhozik. Ha elkésel, nincs többé szabadulás.
Vizsgáld meg az Ige fényénél, megtértél-e minden rosszból? Van-e olyan terület életedben, ahol te magad irányítasz, te magad gazdálkodsz? „Nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (Jn 15:5) – mondja Jézus. Ha nélküle cselekszel, az az Úr előtt semmi. Ami előtte semmi, az károdra van. Gátol téged az örömben, a békességben és a szeretetben. Ez a gát úgy megnövekedhet lassacskán, hogy csak akkor veszed észre, amikor kívül maradtál a kegyelem ajtaján. Ne gondold, hogyha látod a csodákat, minden rendben van. Ha van megtérni való, átadni való benned, ne nézd a kicsiségét, tedd le. Ne várd meg, hogy az Úr megalázzon! Mond el, mint a kisgyermek a szüleinek: Uram, ezt a rosszat tettem, ez a rossz van bennem, kérlek, bocsáss meg, szabadíts fel annak gyökerétől is, hogy máskor ne legyek képes ilyet szólni, ilyet tenni. Az Úrnál a szabadítás! Akarj nevelődni, szelídülni a Gazda kertjében! Ne csak kívülről szemléljed a csodákat, hanem légy részese Isten gazdagságának!
Forrás: Napi Ige és gondolat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése