Jánosházy: György Mindig veled

Maholnap elmegyek, mert menni kell, 

de titkon mindig itt leszek veled: 

besurranok az est fényeivel, 

s míg alszol, őrködöm párnád felett,   

a könyvben leszek, melyet olvasol,                      

a tükörben, melyben nézed magad, 

az illatos ágban, mely rád hajol, 

a szélben, melytől meglibben hajad,   

szíved emlékem ütemére dobban, 

ott leszek minden kis gondolatodban, 

írás közben vezetem a kezed,   

s ha egyszer elindulsz te is utánam, 

fáradt szemedet én fogom le lágyan, 

és hantodon a fejfa én leszek.

Berde Mária: Panasz

Mi engem mardos, vajon kinek fáj még? 

Mi nékem éjjel, vajon kinek árnyék? 

Ki fog, ki fog még ablakomra jönni 

És halványan, szomorún beköszönni? 

Ki fogja elringatni ezt a vágyat? 

Lelkemnek ki vet hűs, mély álmú ágyat? 

Ki tesz szelíddé, tiszta vágytalanná, 

És lelki némává, világtalanná? 

Halott álmomhoz ki szakít egy rózsát 

A kertekből, hol sarjad dús valóság; 

S a mámorban élők ege tűz le kéken – 

Volt szeretőmről ki hoz hírt ma nékem?

Fecske Csaba: Jó nekem itt

ó Uram jó nekem itt 

néha még jó a rossz is 

amiről azt hittem örökkévaló 

íme máris szertefoszlik   

Uram hiszen te jól tudod 

milyen gyarló és esendő vagyok

bár törekszem nagyon a jóra 

a rossz mindig legyőzi bennem a jót   

igen nagy az én terhem 

roskadozom alatta nyögök 

bizony nagy kockázatot vállalt 

aki jóllehet nem önként idejött   

bevallom jó nekem itt 

olykor még jó a rossz is                              

ha színről színre látlak majd 

szememről a hályog lefoszlik   

mindenben téged kereslek 

éjszakánként már hallom lépteid

ne fájjon azért oly nagyon 

ó Uram akkor majd segíts   

már nem vagyok egészen itt 

áttűnök csupán mint fény a résen 

ugye nem volt hiába semmi 

nem volt hasztalan szenvedésem   

Karácsony 2025

Áldott, békés karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak!

Gyökössy Endre: Karácsonyi ima

Karácsony ima

Ady Endre - Ennio Morricone - Karácsonyi Rege

Elmondja Szabó Gyula

Lambert Noben: A megszületett Jézus mondja

Mezítelenül születtem, hogy le tudj mondani önmagadról. 

Szegényen születtem, hogy megtalálhasd Bennem a gazdagságot. 

Kicsinek születtem, hogy te se akarj uralkodni másokon. 

Istállóban születtem, hogy megtanulj tisztelni minden helyet. 

Barlangban születtem, hogy minden jóakaratú ember közeledhessen Hozzám. 

Ijesztően gyengének születtem, hogy te soha se félj Tőlem. 

Fegyver nélkül születtem, hogy bízhass jóságomban. 

Szeretetből születtem, hogy soha ne kételkedj szeretetemben. 

Éjnek idején születtem, hogy elhidd: minden földi valóságot képes vagyok megvilágosítani. 

Emberként születtem, hogy sohase szégyelld magad azért, ami vagy. 

Mária fiaként születtem, hogy neked is legyen édesanyád. 

József fogadott fiaként születtem, hogy megértsd: az igazi apa az, aki védelmet és szeretetet ad.

Egyszerűségben születtem, hogy te se legyél bonyolult. 

Megalázottan születtem, hogy képes légy fölülmúlni magadban a kevélységet. 

Elrejtve születtem, hogy képes légy elkerülni minden önmutogatást. 

Gyermekként születtem, hogy megtanulj te is nyíltnak, bizalommal telinek lenni, mint a gyermek.

Teérted születtem, hogy mindnyájan együtt térhessünk vissza az Atya házába.

Trausch Liza: Dicsőség királya

"Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; 

hadd menjen be a dicsőség királya!" 

Zsoltár 24,7  

          A zsoltár biztató szava ez, amikor adventből karácsony estéhez érkeztünk. Más fordítás így mondja: Szélesre és magasra tárjátok fel az ajtót. Nem csak egy kis résnyire: szélesre, magasra tárd ki az ajtód, hogy bemehessen a dicsőség királya. "Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr." Nem baj, ha te nem is vagy erős. Sokszor az a bajunk, hogy túl erősek és túl okosok vagyunk. A sok törés azért van az életünkben, hogy Isten erőtelenné tegyen. ő az erőtlenekhez jön, mert ő az erős, Aki megtart. Szükséged van-e már Rá? Te nem tudod megtartani az életedet. Nem tudsz karácsonyt csinálni. Akiből Isten valakit akar formálni, előbb erőtelenné teszi. Jézus azt mondja, hogy ő a hatalmas. "Nékem adatott minden hatalom." (Mt 28,20). Neki minden lehetséges. A tieid hitre jutása, megkötözöttek szabadulása. Az erős és hadakozó Úr a kereszt győztese. Nincs olyan bilincs, ami fogva tarthatná, ha ő jön. Megérted-e, miért kellett gyermeknek lennie, egy jászolbölcsőben elférnie? Nem volt helye a vendégfogadó háznál. Nálad van helye? Nyitod a kapud, hogy bemehessen? Az angyalok énekelték: "Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek." Ha Jézust befogadod, egy téged meghaladó dicsőség ragyog át rajtad. Sze-meden, cselekvéseden valami, Valaki átragyog. Akarod-e, nyitod-e, tárod-e az ajtód, hogy Jézus bejöhessen, és elfoglalja a szíved, hogy karácsonyi életed lehessen mostantól fogva mindörökké?     

Forrás: részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra című könyvéből.

Kutasy Zsolt: Bölcsek - Részletek

          Akiket ma „háromkirályokként” ismerünk a karácsonyi evangélium lapjairól, azok az eredeti szöveg tanúsága szerint egyáltalán nem tartoztak valamilyen uralkodó rendhez. Magosz, mondja a görög, azaz mágusok, tehát az akkori világ csillagértő tudósai közül látogatott el néhány (nem tudjuk, mennyi) a Megváltó bölcsőjéhez.  

          Elég messziről jöhettek, ráadásul a csillagászat akkor nem olyan precíziós eszközökkel folyt, mint manapság – ám az az égi tünemény, amelynek megfejtésén azóta is fáradoznak a ma csillagászai, nem hagyta őket nyugodtan. Vajon honnan tudhatták, mit jelenthet a csillag feltűnte? És miért nem figyelt föl erre a király, Heródes, vagy legalább az udvarából valaki? Feltételezem, hogy ezt a csillagot nemcsak a Távol-Keletről avagy Észak-Afrikából lehetett (volna) látni, hanem Heródes palotájának valamelyik erkélyéről is, még csak ki sem kellett volna a lábát tennie az udvarra. Ám a király nem nézelődött, legalábbis nem efféle szemekkel révedt az égbe, hanem éppen üres tekintettel bámult ki az ablakon. A hatalomféltés és a harácsolás elvette még a szeme előtt álló dolgok helyes megítélését is. Heródes ugyanis trónbitorló volt, azért éri többszörösen is kellemetlenül a bölcsek bejelentése, miszerint megszületett a zsidók királya.  

          Lehet, hogy mi sem látjuk a fától az erdőt, a karácsonyi fényárban a betlehemi csillagot? A bölcsek azért voltak a helyükön, mert megértették egy pillanatban, hogy Isten mit üzen egy apró jel által. A csillag nemcsak számukra volt látható, de üzenetét ők értették meg.  

          És mi? Nincs ma sem felhő- meg tűzoszlop, égi jelek sokasága. Csak törődött, ideges, unalmas és bosszantó emberek, tárgyak, dolgok vesznek minket körül, amelyek közt annyira nehéz fölfedezni Isten vezető csillagait. Mert azok is megjelennek ám. Egy-egy mosolyban, helyrezökkent kapcsolatban, segítő kézben, elsúgott imában. Kérdés, hogy az élő Isten tud-e önmagához vezetni bennünket ezekkel az apró csillagokkal? A bölcsek hatalmas utat jártak be fáradtan, kilométerek százait megtéve, nyughatatlanul. Nyugtalanítson minket is a Lélek fénylő pontja ott benn, hogy bennünk is megszülethessen a Megváltó, mert csak akkor van értelme karácsonyt ünnepelni, ha találkozunk Vele, aki itt gyújtogatja közöttünk csillagait. És akkor bölcsek leszünk, mágusok, akik a környezetükben is a szeretet és az igazság erejét tudják felmutatni.

 Forrás: pozsonyiuti.reformatus.hu

Gergely Ágnes: Nárciszok

Az űrhajó korában éltem, 

mikor még volt százlábú, viperamarás, gázmúzeum, 

négykézláb járt a morfinista, 

és álmodott. 

A betyár már csak krónikákban élt, 

a síkság szűkült, és várt valakit, 

aki majd megállítja a napot. 

De közben folyvást, rendületlenül 

alulról fölfelé 

igyekeztek a nárciszok.

Gergely Ágnes: A védtelenség

Csak szeressenek, akármerre vagy. 

Négyzet formájú kertek rejtélyes

ágbogán, harkálykopogásos erdők

napvillogása közt, Bach-zenében, 

ha egy másodpercre kihagy a cembalo 

pedál-lélegzete. Míg Isten ilyen 

messze van, szünetjelnek képzellek el, 

kicsinynek, tollpihésnek, védtelennek. 

Olyan áttekinthetetlen körülöttünk 

a rengeteg, oly sok benne a dísz, 

a hang, a felesleges gőzölgés, 

a figyelem szétszóratása hasztalanra. 

Amíg érezlek, bennem csend van. 

De hagyjanak romokban engem: nem több, 

mint látvány. Csak fölüled ne távozzék 

s ne múljék el az az árnyékos 

nagy Tenyér. Napégetés, holdőrület 

megszűrve érjen hozzád. Sorsod ellen, 

napjaim ellenében áthatolható, valódi fény 

vigyázza mozdulataidat, s ne fényképezhető 

és leletté képezhető, művi sugárzás. Minden 

ösvény ismerjen rád, és nyomodban 

nyugodjék meg a por, az átforrósult 

kősziklák, a sivatagi kaktuszok közt 

ágáló, hatalomvágy verte részegek. 

Zuhantában torpanjon meg a sérült 

meteor. És váljék újra műhely a világból. 

Csak szeress benne lenni, ez itt a rendelésed. 

Csak szeressenek, akármerre vagy.

Lányi Sarolta: Lábnyom

Még megyek. Ám örök vissza-siralmat kongat a szivem. 

Tiprom alattam a létet: a hosszú hólepte útat. 

(Bús a szivárvány a hóhideg, holtfehér színben).  

Létem a létben: tétova árva lábnyom a hóban. 

Bárki mögöttem jön, megelőzhet. Mindegy. Nem sietek már. 

Esteledik... ennyi az élet. - És ez így jól van.  

1923 december

Túrmezei Erzsébet: Az alkalom

Jön... elmegy... többé nem látod soha.
Szobádba száll, mint csillogó madár...
s ha nem csukod be jól az ablakot,
huss, odafönn a kék magosba jár.

Úgy csillan meg, mint napfelköltekor
a réten villogó gyémántszemek...
s ha meg nem látod, percek múlva már
fűszálakon csak fájó könny remeg.

És neked már csak fájó könny marad
befátyolozni vétkes, vak szemed.
Nem adtad akkor... most már nincs kinek.
Nem tetted akkor... most már nem lehet.

Túrmezei Erzsébet: Hátha még utolér!

Ahogy az afrikai teherhordók
hajszolt menet után
egyszer csak leültek,
se parancsra, se fenyegetésre
nem indultak tovább,
mert be akarták várni,
amíg „a lelkük utoléri őket”:
huszadik századvégi rohanók,
nem kellene egy kicsit megállnunk?
Mért ez a tempó, hova a rohanás?
Jaj, ha lemarad ebben a rohanásban a lélek!
Jó volna megállni és várni!
Hátha még utolér!

Trausch Liza: Adatik

" Mert egy gyermek születik nékünk, 

Fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lesz." 

Ézsaiás 9,6a  

           Isten egy gyermeket adott, Aki összeköt a mennyel, és aki megold mindent. Ahogy közeledünk az adventi hetekben karácsonyhoz, egyre inkább felcsendül majd az örömhír a betlehemi gyermekről - az egyetlen gyermekről -, aki mindenkinek született. Adventben Isten teleírja a földet, az eget ezzel az egyetlen szóval: Jön! Volt-e már neked advented, az az idő, ami megelőzi Jézus születését az életedben? Egészen más az, hogy nekem születik meg Jézus. "Jön néked a te királyod" (Zak 9,9). Mit használ, ha az egész világnak jön, csak neked nem? Van egy döntő nap annak az életében, aki Jézust befogadja, hogy most az én szívemben, az én istállómban - amelyik piszkos ugyan, de mégis - bennem megszületett Jézus. Egy gyermek születése mindig csoda. Az egyetlen, az igazi, a legnagyobb csoda a földön Jézus születése. Az igazi csoda, ha a szívedben születhetett meg. Ha az Ige magva belehullik a szívedbe, megtörténik a fogantatás. Aki ezt átélte, annak már nem probléma a szeplőtelen fogantatás. Ha megmozdul benned az élet, azt észreveszed. Olyan érzések, gondolatok jönnek, amik eddig nem voltak benned. A testi születés az anyaméhben történik, a lelki születés a szívben. Add át Neki az uralmat, hogy elmondhasd, bennem belül új öröm, új vágy mozdult, ami eddig nem volt. Tudod már, hogy ez benned az Élet? A hogyanja az egész új életnek, hogy "adatik". Nem cselekedetekből, nem abból, hogy valamit megteszek. Karácsonyi ajándék! Ezt az életet csak elfogadni, befogadni lehet, megköszönni, mert "adatott".     Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin! 

Forrás: részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra című könyvéből.