Beney Zsuzsa: Üveg és foncsor

Az üveg és foncsor közötti résben, 

itt, a kiterjedés nélküli tér 

anyagában fogamzik meg az arcmás 

mely egyszerre valóság, nem-valóság, 

egyszerre létező, nem létező. 

Ez a perem, ahol átalakul 

a sűrű anyag a megfoghatatlan 

látvánnyá, mint önmaga felszínén. 

Ilyen lesz majd a kapu a teremtett 

világból abba, amit nem teremtett 

meg Isten, a kiterjedés nélküli 

térbe, a tér nélküli végtelenbe.

Nádasdi Éva: Az éjszaka tüzeiben

Egyszerre közel és távol, 

a zene hol körülhatárol, 

hol megnyílik a hatalmas ég, 

szeretnék élni még. 

Találj magadra bennem, 

mindig feléd törekedtem, 

és nem hittem már, mégis 

hozzád vezet a fény is. 

És az éjszaka tüzeiben 

vágyom rád, nem találom helyem, 

oda szeretnék, hozzád menni, 

Gazdához megkérdezni, hogy mennyi 

a test, és mennyi a lélek, 

belepusztulok, ha hozzád el nem érek.

Blaise Pascal

" Minden képzeletet felülmúl, amit Isten életünk törött darabkáiból 

tud alkotni, ha teljesen rábízzuk azokat."

Boda Magdolna: akár

ezek a teljes kiőrlésű 

napok az agyamra mennek 

mert mindig valami 

csökkentett energiájú 

estébe torkollnak 

próbáltam elmondani 

ezerszer mutatni 

morzézni hogy mi az ami... 

azt mondtad megoldjuk 

értelmetlen bár nyugtató szavak 

elcsendesítik az elmét 

sima lesz tőle a kék 

akár a tenger 

és savanyú akár az ecet 

Jékely Zoltán: Utolsó imádság

                    dr. B. Gy. barátom halálhírére 

Hogy álljak majd színed elé, Krisztus-Uram, 

Mikor meghalni az ártatlanokkal 

Nem volt erőm, 

És alig titkolható örömmel 

Fogadtam felebarátaim halálhírét 

– Ismét másvalaki s nem én! – 

De még szívtépő gyásztól is olykor 

Paráznaságra pezsdült a vérem!… 

Most is bűnös testemnek miatta 

Közeleg az órám. 

Fekete függönyök nyiladoznak, 

S mögöttük mélység, vagy magasság – 

Nem tudhatom. 

Jobb, ha nem látom fényes Arcodat: 

Belevakulnék! – s nem állok Eléd, 

hogy ne kelljen próbára tennem 

Csillagvilági türelmed! 

És egyenest a Pokolra vettetem, 

Fertelmes mélyiből áhítva tovább 

Mennyekből átsugárzó Tisztaságod. 

(1971. július)

Dobai Lili: parafrázisok / PJ

                  „ Azt hiszem, hogy” 

hiszem és tudom hogy szeretlek 

tágra nyílt szemmel 

csodálom azt hogy 

élsz mégis látom és 

láthatod hogy 

az elcsúszott idő a 

tünékeny választások és 

esetleges döntések 

nemcsak 

súlyos buckákat de 

hegyeket emelnek 

közénk és 

nem is a szeretet 

tériszonya fog el és 

nem is az aggodalom 

hanem az iszonyú 

szakadék vonzása amit 

ordító hallgatás ró ránk és hogy 

nem szabad hinnem hogy 

összetartozunk hiszen 

kezemet nem veheted 

kezedbe soha 

             „ sebesség és égtájak nélkül” 

nem is a zuhanás 

hanem a végtelen 

csönd a reménytelen 

lebegés ég és föld 

nélkül ahogy 

nincsen valamitől el 

vagy oda 

Hozzá(d) 

             „ semmi se történt, s minden megtörtént” 

nem süllyedés felemelkedés 

volt oda ahol 

nincsen élet és halál sincs

tiszta gondolat a 

képzelet gyönyörű 

vidéke angyallal 

megszentelt létezéstöredék 

pillanatnyi tudás arról hogy 

Isten ölén 

minden semmi 

a semmi a minden

Blaise Pascal

" Minden ember szívében van egy Isten-alakú vákuum, 

melyet sohasem lehet betölteni semmilyen teremtett dologgal. 

Csak Isten töltheti be azt."

Nagygyörgy Erzsébet: Egyedi tárlat

Olykor rám tör a szépség utáni éhség, 

szívem derül, ha látom, semmi kétség. 

Szemmel becézem a hont, nevelem a fákat. 

A repcevirágzás olyan egyedi tárlat, 

mintha millió vödörnyi kadmiumsárga, 

ráömlött volna a meglepett tájra. 

S a nyári pipacsnyílás is megejtő látvány, 

mint megannyi, búzamezőn térdeplő bálvány. 

Simek Valéria: Érlelődve

Szemedből ősi bölcsesség sugárzott. 

Vasakaratú napjaid, éveid 

belekapáltad a föld termékenységébe, 

és szépséged is a nyárba szökkent át 

minden növényben gazdagon 

hajlongva, érlelődve feslett ki két 

kezed munkája. Te a mindig tettre 

kész, én pedig az álmodozó. Néztem 

szél tépte hajad, megfakult mosolyod. 

Dombhátak és bozótosok kerted alatt 

toporzékoltak az előkúszó szélben. 

Este a szobádat belepő szürkületben 

imára mozdult szád, s magányodban 

gubbasztottál leeresztett szárnnyal, 

mint egy madár. 

Konokul küzdöttél az életedért, 

igazságodért, és egészen összetörtél 

az elszenvedett sérelmek súlya alatt. 

Minden azt bizonyítja, hogy léteztél, 

és én elvesztettelek.

Sebestény-Jáger Orsolya: Imádság

Isten, Te nagy. 

Csupa fény, felhő, és jegenyék álma vagy. 

Tőled ébrednek a kertek, 

láthatatlan karod soha nem fárad, 

s a lombok közötti ágon 

áldott lélegzeted árad, 

szirom és csíra vagy. 

Belőled merít minden reggel 

szélfútta sziklák alatt a tenger. 

Isten, Te nagy.

Nemes Nagy Ágnes: Különös, hogy mindig sebet kapok

Különös, hogy mindig sebet kapok, 

s különös, hogy egész testi valómban 

rendítenek apró nyomorúságok, 

de tűröm már. Várok. Gyakorlatom van – 

s akár hallgatok, akár izgatottan 

fecsegek, rángok, – amíg szüntelen, 

régóta horzsolt, véraláfutásos 

bensőmhöz ér az új: új gyötrelem, 

hozzáedződöm lassan a halálhoz.

Karácsony 2020

Áldott karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!

*

Christmas Music

Kristin Amarie: O Holy Night

Christmas Song 

Benedek Elek

" Hallom már, angyal szárnya lebben, 

Szívem, mint régen, meg-megrebben, 

Itt vagy közel. Itt vagy közel, óh, szép karácsony, 

Rajtad csüng lelkem semmi máson, 

Jövel, jövel!"

*

A természet csodái

Ady Endre: Karácsony

Elmondja Szabó Gyula

I.

Harang csendül, 

Ének zendül, 

Messze zsong a hálaének, 

Az én kedves kis falumban 

Karácsonykor 

Magába száll minden lélek.  

Minden ember 

Szeretettel 

Borul földre imádkozni, 

Az én kedves kis falumba 

A Messiás 

Boldogságot szokott hozni.  

A templomba 

Hosszu sorba 

Indulnak el ifjak, vének, 

Az én kedves kis falumban 

Hálát adnak 

A magasság Istenének.  

Mintha itt lenn 

A nagy Isten 

Szent kegyelme súgna, szállna, 

Az én kedves, kis falumban 

Minden szívben 

Csak szeretet lakik máma.   

II.              

Bántja lelkem a nagy város 

Durva zaja, 

De jó volna ünnepelni 

Odahaza. 

De jó volna tiszta szívből 

- Úgy mint régen - 

Fohászkodni, 

De jó volna megnyugodni.  

De jó volna mindent, mindent 

Elfeledni, 

De jó volna játszadozó 

Gyermek lenni. 

Igaz hittel, gyermek szívvel 

A világgal Kibékülni, 

Szeretetben üdvözülni.   

III.              

Ha ez a szép rege 

Igaz hitté válna, 

Óh, de nagy boldogság 

Szállna a világra. 

És a gyarló ember 

Ember lenne újra, 

Talizmánja lenne 

A szomoru útra. 

Golgota nem volna 

Ez a földi élet, 

Egy erő hatná át 

A nagy mindenséget, 

Nem volna más vallás, 

Nem volna csak ennyi: 

Imádni az Istent 

És egymást szeretni... 

Karácsonyi rege 

Ha valóra válna, 

Igazi boldogság 

Szállna a világra...