Aki szépen szóltál.
Az vagy-e (voltál-e),
akinek láttalak, véltelek?
Nem féltelek akkor,
nem kerestem
a mindenképpen tetsző, tetsz-
hető hangot;
nem lestem a tükröt;
hogy mi lett rútabb, hol arcát-
lanabb a női öregség,
nem kellett sem mentség, sem festék;
nem kellett az étel, mert mindenre jó volt
az a reggeli-napvilág-fényű
szerelmes bizonyosság.
Úgy véltem: bizonyosság.
Élj boldogan, elhagytál.
Fölsérti a csók is az ajkunk.
Felzaklat az álom, a józanság megnyugtat.
Félhetsz, mint elhunytat:
rosszul temettél;
félvállról vettél -
árokba ejtettél.
Furcsa ősz! Virágzik a rózsa.
Kökény színe, könnyű bogyója,
sáfrány lila kelyhe, halála.
(Ének - hiába.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése