Én úgy vagyok, hogy a hét minden napján
harminchat éve szokom és igyekszem
egy sose látott forgatókönyv alapján
helyt állni egy ismeretlen szerepben.
Magamat alakítom – ez a dolgom.
És elég élethűnek látszom a mezemben,
ahogy jövök-megyek, s csak mondom, mondom,
s kezd őszülni a hajam, észrevettem.
Egy kölyök forog maga körül – még, még! –
kitárt karral, sebesen, behunyt szemmel,
egy másik épp nyakon csapja a nénjét,
egy harmadik vödörből homokot mer.
Katonák, prédák, krédók követői,
mozdonyvezetők, pékek, gyertyaöntők,
hentesek, közgazdák, férfi és női
fodrászok, fizikusok, festők, költők!
Így játszunk, egyre játszunk, s nem tudom rég,
kikerekedik-e valami végül?
Mindez csak készülődés? Vagy csak emlék?
Mindennap fény gyúl, aztán elsötétül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése