Gyermek, te örök gyermek bennem:
mért nem akarsz meghalni már?
Arcod beesik, éjről-éjre hervadsz,
de belül még mindig lobogsz,
mintha nem is tudnád; már jön,
lassan rádköszön a csendes
öregség hűs őszi nyugalma.
Ne bándd; fák lombja közt csillogó
napfény leszel te akkor is. Öreg gyermek,
kit Isten derűs kegyelme őriz
s földi élete utolsó napján úgy
ölel majd magához, mint szomjas
tavaszi föld a zuhogó májusi záporesőt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése