Te, ki nevemet viselted,
És hasonlítasz rám, mint a tükörképem,
Talán nem néztél
Hosszú évekig.
Ma hajnalban az ajtómon kopogtatsz
A hit és az ész vereségétől lesújtva,
Hogy segítséget és tanácsot kérj.
Mit mondhatnék?
Nem süllyedsz a hullámokba,
Amiket illatos olajjal kent
Lábak érintettek.
És nem tévedsz el az úton,
Amin szögekkel átvert kéz
Vezet.
Dabi István fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése