Napi Ige és gondolat

„Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok…” (Fil 1:3)

Hálásak vagyunk-e a szeretteinkért? Akiket mellénk állított az Úr, akik mellé bennünket állított oda Istenünk? Ne a gyengéit keresd a családod tagjainak, hanem azt, ami jót az Úr elhelyezett bennük. Vedd észre, ami dicsérhető! A közelmúltban egy két napos diakóniai konferencián jártam és játékos formában tanulhattunk arról, hogyan kell dicsérni és elmarasztalni a munkahelyen a főnöknek. De ami ott elhangzott az nemcsak egy főnök-beosztott kapcsolatra igaz, hanem minden emberi kapcsolatban megélhető, hogy észreveszem a jót, a pozitív dolgot a másik életében és megköszönöm neki. Nem mister vagy miss Tökéletest kell keresnünk a házastársunkban, a gyermekeinkben, a munkatársainkban, a szomszédainkban, hanem azt, ami hálára indíthat, ami megköszönhető.

A múltkorában láttam egy filmet, egy vígjátékot, melyben egy cég főnöke rábízta egyik gyermekére szeretett baglyának ellátását, felügyeletét. Gyermeke viszont a megbízhatatlannak számító testvére helyett apja egyik beosztottjára bízta e kényes feladatot, amíg ő otthonától távolabb mulatta az időt. Nagy kalamajka lett a dologból, de a lényeg úgy hangzott el az eltűnt bagoly keresése közben, a két testvér beszélgetése kapcsán, hogy bárcsak úgy szeretne apám, mint ezt a baglyot! Mindig szerettem volna ez a madár lenni, mert akkor simogatást, szeretetet, törődést kaptam volna.

Nem tragédia, ha az ember a családját rosszul szereti? Ha nem érzik a mellettünk élők, hogy fontosak nekünk? De, tragédia. Minden esetben. Azé, aki nem tud szeretni és azoké, akik nem kapnak szeretetet. Ám, ha hálásak vagyunk az Úrnak a családunkért, akkor ez nem fordulhat elő. Te hogy szereted a családodat? Mit élnek meg melletted családod tagjai? 

(A szerző számomra ismeretlen)

Forrás: Napi Ige és gondolat