December. Fenyők hegye bök
ónszürke téli égre.
Erdei úton gőzölög
egy megsebzett vad vére.
Fordul az év, kezdete már
homályburokba zárult,
– borostyánkőbe a bogár –
tegnap jelen, ma már múlt.
Az ember tesz-vesz odakinn,
ólnál havat seperget,
vagy bent a jövő titkain
töpreng pohár bor mellett.
A kertben dermedt-néma fák
karja varjakat ringat;
várják a hosszú éjszakát.
Se holdvilág, se csillag
nem világít a táj fölött.
De messze, valahol már,
fürkészve a gyapjas ködöt
három király botorkál
hólepte palástjuk alatt
kincsekkel sietnek,
hogy Betlehembe jussanak,
mire fölsír a Gyermek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése