Aki az asztalt kigondolta,
nemcsak enni akart rajta.
Nagyon hontalan lehetett,
egész világnak terített.
Nem jutott tányér térdire,
könyökölt hát a semmibe.
S ahogy a semmibe könyökölt,
eszébe jutott egy fatönk.
Gondolatban rákönyökölt,
alátámasztotta a tönk.
Megtámasztotta életét,
teli tányért s asztalt remélt.
Asztalt, terített szavakat:
"Ülj le, érezd otthon magad!"
Egy deszkalap, valami láb,
ácsolt magának hazát.
Aki az asztalt kieszelte,
a világot köré ültette.
Nagyon messzire láthatott:
asztalainkra ráhajolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése