szó se lehet róla, nincs hiányom.
Aluljárók vörhenyes éjszakája,
mondd, könyökölt-e már gyomorszájon?
Kis nyamvadt nagypéntekek szomorú húrja
ha pengett a szíveden kifeszítve,
tudod, milyen az álmok íve!
Loptál és megloptak:
ártatlanok csupán a holtak -
de akik nevetnek és dalolnak,
akik mindennek ellenére
azt kiáltják: holnap! Holnap!
azokat Isten felbocsájtja,
mint a sárkányt jókedvű gyermek:
félig játszva, félig komolyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése