Meg akarom érteni a napot,
s már hajnalban
minden erőmmel
felé fordulok.
Engem a magasság vonz,
meg fényességed.
Biztat, bátorít hívásod,
ha karót és támaszt is küldesz,
erőre kapok
és eltakarok
minden csupaszságot.
Olykor rácsodálkozom a világra,
hisz annyi furcsaságot
rejt magában.
Mégis legjobban
a nap arcába szeretek nézni,
tölcséremmel
a végtelenbe harsogni
Isten létét,
és a háborgó szívekbe
mosolyogni a békét.
Küldj, Uram, harmatot,
napsugarat,
hogy szüntelenül
Téged ragyogjalak.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése