2019. január 29., kedd
Petőcz András: A csodaszarvas nyomában
Komjáthy István-variáció
Űzöm, űzöm, űzöm a szarvast,
árkon, bereken, lápon, ingoványon,
nádból toppan elém a vad,
koronáján csillog Napkirály fénye,
ágas-bogas koronáján csillog a
sárga fénysugár, aranyló napfény
csillog a koronáján, puha és forró
csillogás bűvöl, éles és simogató,
forró és hideg csillogás bűvöl,
Napkirály utazik arra, vár engem
Napkirály, nevet és csillog
a fény, csillog a fényes napsugár,
ott, ott a koronáján, csillog
a fény, hívogat egyre, hív,
és vágyom a vadat, űzöm,
űzöm a vadat, vágyom a látását,
akarom a látását, akarom,
akarom a közelségét, koronája ékét
akarom, előre, előre vitézek, elébe,
suttogom magamban, előre, elébe,
kiáltom, és űzöm a szarvast, immár
ismeretlen földeken, ligeteken,
idegen erdőkön keresztül rohanok,
és űzöm, vágtatok, és hajtom,
hajtom a vadat, a csodafejűt,
a gyönyörű koronásat,
hajtom, hajtom egyre, de
búvik előlem, kinevet engem,
húgai cserjék, testvérei fák,
nevelődajkája az erdő: rejtik és
bújtatják előlem, magas fűben,
hajló nádban űzöm,
vágtatok utána, hol itt,
hol meg amott dobban patája
alatt a parti föveny, és én
csak futok utána, vágtatok,
csak vágtatok egyre, és nincs meg
a csodafejű, nincs meg,
távol előttem, a messze pusztaságban
koronáján bűvös napkirályfény csillog,
bűvölten járok a nyomában:
Ő vezet engem -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése