A vers a lélek igazgyöngye,
benne ezer szív dobol,
öröm, bánat és vigasz könnye,
léleklánggal szőtt mosoly.
A vers a ritmus kék csodája,
dallal a tánc ott mulat,
szóval, színnel szőtt koronája
mindannak, mi hangulat.
A vers a szépség pillantása,
földről égig felemel,
szíven üthet, mint a lándzsa,
mágiával telt kehely.
Az élmény villám, beléd hasít,
vers fogan meg tüzében,
te pedig égsz egy pillanatig,
Isten lakik akkor éppen
ott, ahol a mű megszületik,
s mennyei szinten érzed,
miként nyújt át szent őrületig
egy csöppnyi Mindenséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése