Halálmegvető bátorsággal
alszom éjjel az ágyamban.
Nem riadok fel hajnalonként,
és nem figyelem rettegve,
ki közelít az ajtóm felé.
Halálmegvető bátorsággal
szállok buszra minden reggel,
amikor munkába indulok.
Nem figyelem az utasokat,
csomagjaikat nem ellenőrzöm.
Halálmegvető bátorságom
odáig terjed, hogy metrón is utazom.
Mozgólépcsőn megyek a föld alá,
önként, és tudom, nem biztos,
hogy valaha is a felszínre jövök.
A napokban megházasodtam,
sőt gyerekem is született.
Vakmerő és hidegvérű vagyok,
még ezzel a borzalommal is
farkasszemet nézek.
Középkorú férfi vagyok,
identitásom európai.
Tudom, hogy nincsenek jogaim.
És fegyverem sincsen, hogy
megvédjem magam.
Olykor-olykor a tükörbe nézek,
szomorúan és meglepetten.
– Látjátok – mondom ilyenkor,
– még mindig itt vagyok.
Még mindig élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése