Konok magány sóhajára
kihunyt esti gyertyaláng,
megdermedt
lelkemben a fohász,
mint kihűlt viaszcsepp
ormótlan gyertyacsonkon,
mert halálraítélt vagyok,
hajnalban újra teremtlek
félelemből,
kínnal viaskodó vágyból,
felhevített viaszból
és a felkelő nap első sugarából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése