2020. április 22., szerda

Petőcz András: Zárójelvers op. 17.

       //elmentél, Elza, szemedben mozdulatlanul ülök, szögletesen és
                                                                                                       bátortalanul,
        örökre magam maradtam, Elza, örökre magam maradtam, szomorúan és
                                                                                                       elveszetten,
        szemedben mozdulatlanul ülök, szobám sarkában, székedre kuporodtan,
4      látod, ennyire magam maradtam, ennyire egyedül, szomorú csillogás a
                                                                                                       tekintetem,
        a hajad tiszta lobogás a szélben, tiszta lebegések a hajszálaid,
        szögletesen és bátortalanul ülök, Elza, nevetésed visszhangzik
                                                                                                      körülöttem,
        íme hát, szólok, ennyi az ember, csöppnyi bú, csöppnyi üzenet,
8      magam maradtam, Elza, futásod-lobogásod figyelem, a távolban szárnyak
                                                                                                         suhogása,
        madarak csapdosása körülötted, sirályok rikoltása hallik, és sok-sok
                                                                                                     nevetés,
        szemedben mozdulatlanul ülök, szobám sarkában, székedre kuporodtan,
11    örökre magam maradtam, Elza, szomorúan és elveszetten, örökre magam
                                                                                                       maradtam,
        a távolban
        szárnyak suhogása,
14   végtelen tengerek a messzeségben, a tekintetedben, elérhetetlen
                                                                                                       nyugalom //

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése