Zúzmara
cicomázta az erdőt,
a kék égbolt
előterében
kopasz gallyakat
díszített.
Elfeledve
a köd, párák és fagy,
a vihar, ami szúette
fákat kidöntött.
A búskomorság
szürke páncélját
jégvirág pattintja
fel villogón,
átszőve a nap nélküli időt.
Bayer Béla fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése