töviskoszorút nem vetted észre,
pedig hetek óta ott van.
A kilincsért nyúltál,
ahogyan varjak rugaszkodnak el
a földtől, elegánsan,
a közeledő villamos elől.
Ez a sínpár –
ahogyan az összes
párhuzamos,
széttart vagy összeér,
attól függ, a szoba
melyik pontjából nézem.
A Moszkva térre
képzelem magunkat.
Vagy inkább a teret, körénk.
Mérnöki műhiba,
de ott sokszor olyan,
mintha nem lenne idő.
Ha nem mondok semmit,
nincs, amire ne válaszolj.
Körbebetonozott fák agóniája.
Van bálnadal, méhtánc,
én meg már kifogytam a hogyanokból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése