lassan elporladnak már emlékezetemben
Mi éltet mégis hogy néha kézzelfogható
jeleket adsz magadról
s jössz egyszerűen jössz olyan távoli olyan megmérhetetlen
messzi messzi időkből
hogy újra elfog a kételkedés
lehetséges-e valakit ilyen messziről ilyen kitartón szeretni
Mégis így van jól
mert ha te nem élnél azt hinném már hogy magam se vagyok
felbecsülhetetlen kincs nekem a távolléted
kitölti üres napjaimat az hogy gondolhatok rád
Nincs más foglalkozásom csak az hogy mindig várlak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése