véres fejjel, széthasadt szájjal,
szégyennel, hogy bújnék a földbe,
és mégis: csodával, csodával,
kéne már meghalni örökre,
angyali helyett emberi szárnnyal,
– csak te szeress, ne hagyj a földben,
támassz föl, egyetlen pillantással.
Tudom: bűnös vagy, s bűnös én is,
s mert bűneim javát megettem,
holnap beomlik bennem az ég is,
majd te éggé leszel fölöttem,
Te, örök rög, fekete fény és
Földnap, éltetsz felejthetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése