mintha nem is volna idő
csak fényesség meg levegő
meg szélbe-szakadt pántlikák
s ahogy jön szembe a világ
és minden lábon nyúlcipő
s üldözött lesz az üldöző
de nem ismeri föl magát
ahogy a verset mondanád
amikor zuhog mint a kő
s a tejút a lyukas tető
villámlik a szavakon át
ahogy várod a koppanást
de már semmi sem menthető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése