mint hajnali gyors az ablak alatt,
mint megárvult háztetőről szállnak el ősszel
az útra kéredzkedő madarak.
Számolgatnánk időnk visszatekintve,
de markunkból minden kipereg,
mint áttetsző homokóra mélyén
a súlytalan lehulló homokszemek.
És mégis remélem: az út,
mit aranylón szegélyez sok faág,
majd téren és időn,
s végül hazavezet Hozzád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése