árnyékuk nagy kabátja ring,
szemükből havak csöndje néz ki
és testükön tapad az ing.
Elváltozik a csók, a sóhaj
egy éven át, két éjen át,
nézi kegyetlen irgalommal
a csontok régi halmazát
a férfi, nézi szép szerelmét,
a fogakat, a gyöngyöket,
a térdeket, melyekből nemrég
olyan kemény kéj vétetett.
A testek súlya végtelen nagy
egy éjen át, két éven át,
az is szerethet, aki elhagy
és az is, aki elbocsát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése